Sok negatív kommentet olvasok a tegnapi eredménnyel kapcsolatban. Elszomorít.

Mi történne, ha elfogadóbbak lennénk, hiszen ez most éppen nagyon, de nagyon aktuális.
Tiszteljük egymás nézetét, vallását, hovatartozását, irányultságát, csapatát, nemzetét, nemzetiségét. Ne legyünk már áldozatai bármelyik politikai irány kommunikációjának.

Az a helyzet, hogy átlagos focidrukkerként sok minden nekem sem tetszik, több dologgal nem értek egyet, ugyanakkor látom, hogy mit ad ez a sport és mitől egyszerűen páratlan!

Azért vagyok átlagos, mert azon túl, hogy szeretem a (jó-) focit, nem járok ki kedvenc csapatom bajnoki meccseire (Újpest, AC Milan), nem gyűjtök relikviákat, nem határozza meg hétköznapjaimat és hétvégéim időbeosztását, nem tudok lelkesedni egy játékosért vagy csapatért úgy, hogy folyamatosan kövessem eredményeit, összeállítását, insta vagy facebook oldalát.

Nem tetszik az, hogy a magyar szurkolók még nyugat-balkáni stílusban szurkolnak, hogy a „fekete sereg”, akik a kapu mögött ültek szelektív hulladékgyűjtőnek tekintik a pályát és a műanyag üvegeket és poharakat dobálnak be.
Nem tetszik, ahogy „buzizzák” Ronaldo-t, hogy Erdélyezünk, illetve már csupán az sem, hogy a fekete pólónak kultusza lett.

Nem tetszik, hogy a futballal kapcsolatban azonnal politikai kontextusba helyezzük a kommentjeinket, nyilván olykor nem alaptalanul.

Na és persze nem értek egyet azzal sem, hogy ezek a fiúk politikai tárgyú céltáblák lettek, ha győzünk azért, ha veszítünk azért!
Nem tetszik, hogy nem vagyunk képesek elfogadni, hogy a jelenlegi labdarúgás színvonala tükrözi az eredményeinket és túlzottak olykor az elvárásaink!
Persze tudom, hogy a befektetett pénzzel ez az eredmény kurvára nincsen egyenes arányban, de azt mindenki láthatja, hogy a fejlődés tetten érhető. Kicsit olyan, mint a kontinensek vándorlása, de legalább stabil.

Ez pedig nagymértékben azoknak köszönhető, akik tegnap pályára léptek, illetve a partvonal mellett irányították őket! Mert nem rajtuk múlott. Szívük-lelkük és minden tudásuk a pályán volt, és mindent, de mindent megtettek a sikerért!

Nem jött össze! Nem baj!! Én gratulálok nekik! Lesz holnap!

Ami viszont elképesztően tetszik és vitán felüli, hogy nincs még egy sportág (itthon és Európában) amiért ennyien képesek vagyunk lelkesedni, hogy minden nem és korosztály képes stadionba, szurkolói zónába vagy tv elé vonulni, amiért ismeretlenek egymás mellett ülve egymás nyakában ugrálva örülnek egy (meg nem adott-) gólnak, hogy egyszerre 67 ezer ember énekli a Himnuszt és könnyeiket törölgetve ülnek le azt követően székükre!
Na ez a futball! Ezért szeretjük!

Fentieket egy mondatban csak Esterházy Péter zsenije volt képes megfogalmazni.
„A magyar szurkoló tisztában van a realitásokkal, de eltekint tőlük.”

Fotó: Lubics photography